A nevem JulChica, 27 éves nő vagyok - és teljesen átlagos a tekintetben, hogy tele a szekrényem és mégsincs mit felvegyek.:-D
Miután a ruhák iránti rajongásom az utóbbi években kezdett megszállottsággá fajulni, úgy döntöttem, kezembe veszem a dolgot. Nem, nem pszichiáterhez mentem, hanem varrótanfolyamra, méghozzá több okból kifolyólag, nevezetesen:
-hiányzott az életemből az alkotás, a kétkezi munka, a -szó szerint - "csináltam valamit!" élménye
- imádom a ruhákat és sosem elég belőlük
- kéket-lilát látok a felháborodástól, amikor -végigjárva a Váci utca boltjait - konstatálom, hogy milyen pofátlan árakon árulják a - Kínában, fillérekért megvarrt- ruhákat, amelyek cserébe viszont elképesztően silány minőségűek
-még volt valami, de azt elfelejtettem.
A továbbiakban nem fogok sokat fecsegni, pusztán feltöltöm az általam varrt cuccokról készült fotókat, némi leírás kíséretében. Esetleg néha posztolok valamit, ami nagyon tetszik.
Előrebocsátom, hogy a divatról mint iparágról nem sokat tudok, a stílusról viszont van némi halvány elképzelésem. De hogy ez mennyire igaz, az majd úgyis ki fog derülni.
Hogy mi a célja/létjogosultsága ennek a blognak? Hát azt nem is tudom. Talán csak annyi, hogy szeretném megmutatni, mi mindent lehet minimális kézügyességgel, gyakran röhejes összegekből kihozni. Cserébe az embernek nem csak sokkal több marad a bankszámláján, de valami egyebet is kap emellé. Az alkotás örömét, és azt az érzést, hogy egy szállal kevesebbel kapcsolódik elmebeteg fogyasztói kultúránkhoz. Egyszóval egy darabka függetlenséget.
Na akkor - hogy stílusosan fogalmazzak - vágjunk bele ..!
